Határtalanul kirándulás 2025. május – Beszámoló

1. nap

Utunk korán reggel indult, izgatottan vágtunk neki a kalandnak. Első állomásunk Somoskő vára volt, ami különleges módon a magyar–szlovák határon áll. A várból lenyűgöző kilátás nyílt a környező tájra, és megcsodálhattuk a híres bazaltorgonákat is – ezek a különleges, vulkáni eredetű sziklák igazán látványosak voltak.

Fülek vára következett, ahol egy kis időutazásban volt részünk. A múzeumban megismerkedtünk a vár történetével, megnéztük a régészeti leleteket, majd szabadon bejárhattuk a bástyákat is. Képzeletben visszarepültünk 1682-be, amikor itt kiáltották ki Thököly Imrét királlyá – érdekes volt ezt a történelmi pillanatot a helyszínen elképzelni.

Délután Rozsnyóra érkeztünk, ahol megmásztuk a kálváriadombot. A 14 stációt végigjárva eljutottunk a kápolnához, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Sajó-völgyre. Ezután egy kellemes sétát tettünk a belvárosban, és megnéztük azt a nevezetes „kék” házat is, ahonnan II. Rákóczi Ferenc egykor az országot irányította.

Az esti órákban megérkeztünk Imrikfalvára, ahol négy éjszakát töltöttünk el egy barátságos, tóparti szálláson. A gyerekek azonnal belakták a szobákat, örömmel fedezték fel a környéket. Már az első este megmászták a közeli sípálya tetejét – ez remek bemelegítésnek bizonyult a következő napok túráihoz. A tóparti naplementék és a reggeli napsütés a vízen igazi ajándék volt mindannyiunknak.

2. nap

A következő állomásunk a történelmi Magyarország egyik legjelentősebb városa, Kassa volt. Ez a ma Szlovákiához tartozó, gazdag múltú település (szlovákul Košice) az ország második legnagyobb városa, amely lenyűgöző történelmi és kulturális örökséggel büszkélkedhet. A város szívében magasodik a Szent Erzsébet-dóm, Közép-Európa legnagyobb gótikus temploma – méltóságteljes épülete mindannyiunkat lenyűgözött.

Miután megcsodáltuk a dóm építészeti szépségét, lesétáltunk a kriptába, ahol mély tisztelettel helyeztük el koszorúnkat II. Rákóczi Ferenc fejedelem, édesanyja, a hősies Zrínyi Ilona, valamint gróf Bercsényi Miklós sírjánál. Ez a pillanat különösen megható volt számunkra, hiszen közvetlenül kapcsolódtunk nemzetünk történelméhez.

A belvárosban tett sétánk során megcsodáltuk a régi polgárházak szépségét, majd ellátogattunk a Thália magyar színházba, ahol betekintést nyertünk Kassa kulturális életébe. Megismerhettük a színház múltját és jelenét, és egy kis ízelítőt kaptunk abból, milyen szerepet tölt be a város művészeti életében.

Utunk során felkerestük a Rodostói házat is, ahol II. Rákóczi Ferenc szobra áll. A talapzaton olvasható latin felirat – „Istennel a hazáért és szabadságért” – mélyen megérintett bennünket, hiszen ez a mondat ma is aktuális üzenetet hordoz.

A nap hátralévő részében kisebb csoportokban barangoltunk a hangulatos városközpontban. Megnéztük az ikonikus Orbán tornyot, a zenélő szökőkutat, valamint a Bocskai házat – mindegyik épület külön történetet mesélt el nekünk.

Ezután a természet felé vettük az irányt: a Szádelői-völgy vadregényes tája várt ránk. Ez a lenyűgöző szurdok az UNESCO Világörökség része, és valóban páratlan látványt nyújt. A völgy legkülönlegesebb képződménye a Cukorsüveg nevű, 105 méter magas sziklatorony.

Egy újabb élményekkel teli, csodaszép nap után tértünk vissza imrikfalvai szállásunkra, ahol már otthonosan mozogtunk, és örömmel osztottuk meg egymással a nap legemlékezetesebb pillanatait.

3. nap

A harmadik nap reggelén izgatottan indultunk útnak az Alacsony-Tátrán keresztül, hogy felfedezzük Lőcse városát. A középkori hangulatú település óvárosa három várfallal van körülvéve, és minden sarka a történelemről mesél. Megnéztük a Városházát, ahol Mikszáth Fekete város című regényének jeleneteit is forgatták – különösen izgalmas volt látni a tanácstermet, a Szász Törvénykönyvet és a híres kerekasztalt. A női szégyenketrec története mély nyomot hagyott bennünk, főleg amikor megtudtuk, hogy a bíró saját lányát is példásan megbüntette.

A Szent Jakab-templomot kívülről csodáltuk meg, majd sétánk során felfedeztük a belváros gyönyörű épületeit – köztük a Thurzó házat és a lőcsei fehér asszony legendás otthonát. Lőcse varázslatos hangulata mindenkit magával ragadott.

Ezután újabb kaland várt ránk: megmásztuk a Szepesi várhegyet, és a lakótorony tetejéről körpanorámás kilátásban gyönyörködtünk – megérte minden lépcsőfok!

Délután Eperjes felé vettük az irányt, ahol a gótikus Szent Miklós-templom lenyűgöző építészeti részleteit figyeltük meg. Megismertük a város egyik legrégebbi épületének történetét, amelyhez a hírhedt Caraffa tábornok neve is fűződik. Bár a legenda szerint itt működött a „Caraffa-börtön”, a valóság kicsit árnyaltabb – mégis izgalmas volt hallani a történelmi háttérről.

A napot egy vidám pillanattal zártuk: bekapcsolódtunk az eperjesi érettségizők hagyományos városjáró táncába, és együtt nevettünk, mozogtunk a helyiekkel. Egy újabb emlékezetes napot zártunk, tele felfedezéssel, történetekkel és közös élményekkel.

4. nap

A negyedik nap reggelén Késmárkra látogattunk, ahol elsőként az evangélikus fatemplomot néztük meg – egy különleges, világörökségi védelem alatt álló épületet. Megdöbbentő volt hallani, milyen szigorú feltételek mellett épülhetett: nem használhattak vasszeget, nem lehetett harangtornya, és csak a hívek adományaiból valósulhatott meg – ráadásul a városfalon kívül. Ezek a történetek közelebb hozták hozzánk a korabeli vallási feszültségek valóságát.

Ezután az új evangélikus templomhoz sétáltunk, amelynek különleges, több vallásra jellemző stílusa mindannyiunk figyelmét felkeltette. Számunkra mégis az tette igazán emlékezetessé, hogy itt nyugszik Thököly Imre. Megható volt látni a szarkofágját, és megtudni, hogy a késmárki vár egykor az ő és családja birtoka volt – négy generáción át kötődtek ehhez a városhoz.

A nap zárásaként egy igazán különleges élményben volt részünk: gorál tutajokon ereszkedtünk le a Dunajec festői völgyében. A sziklák között kanyargó folyó, a zöld fenyvesek és a tajtékzó hullámok olyan látványt nyújtottak, amit nehéz szavakkal visszaadni. A túra elején még napsütés kísért minket, de ahogy haladtunk előre, a hűvös víz és a friss levegő igazi felfrissülést hozott – testnek és léleknek egyaránt.

5. nap

Az utolsó nap reggelén nehéz szívvel búcsúztunk Imrikfalva festői tájától és a szívélyes vendéglátóinktól, akik négy napon át otthonossá tették számunkra ezt a különleges helyet. A reggeli napsütésben felszálltunk a buszra, és elindultunk Zólyom felé – a táj, amely mellett elhaladtunk, mintha még utoljára meg akarta volna mutatni legszebb arcát.

Zólyomban elsőként a várat látogattuk meg, amely nemcsak impozáns építmény, hanem irodalmi emlékhely is: itt született Balassi Bálint, a magyar reneszánsz költészet kiemelkedő alakja. A vár falai között sétálva szinte megelevenedtek a versek, és elképzeltük, milyen lehetett itt élni a költő korában. A főtér is lenyűgözött bennünket – a plébániatemplom méltóságteljesen emelkedett a tér fölé, körülötte pedig a város nyugodt ritmusa és történelmi hangulata áradt.

Kirándulásunk méltó lezárásaként Selmecbányára látogattunk, amely a Magyar Királyság egykori legjelentősebb bányavárosa volt. A város különleges atmoszférája azonnal magával ragadott bennünket – mintha egy másik korszakba csöppentünk volna. A belváros szűk utcái, a régi házak és a Szentháromság tér műemlékei mind-mind egy letűnt világ emlékeit őrzik. A Kálvária dombjáról nyíló kilátás pedig olyan volt, mint egy festmény: a város, a hegyek és az ég összeolvadtak egyetlen lélegzetelállító látványban.

Külön öröm volt felfedezni Petőfi Sándor emléktábláját az evangélikus líceum falán – egy újabb kapocs, amely összekötött bennünket a magyar kultúra nagy alakjaival. Ez a pillanat méltó lezárása volt egy gazdag, élményekkel teli utazásnak, amely nemcsak új helyeket, hanem új gondolatokat és érzéseket is hozott számunkra.