Az Országos Nőképző Egyesület Veres Pálné Leánygimnáziuma Volt Iskolatársak Szövetségének története (1901-1948/49-ig)
A Volt Iskolatársak Szövetsége 1901-ben, a gimnázium fennállásának ötödik évében alakult meg. Céljairól az első jelentések az 1902/03 és 1903/04 tanév Értesítőjében találhatók. A szövetség azzal acéllal, hogy összegyűjtse a régi növendékeket, ösztöndíjjal támogasson néhány egyetemen továbbtanuló diákot és tanulmányi segéllyel néhány jelenlegeit.
Az 1905/1906. tanévben a szövetség vezetője Wolkenberg Ilona matematika-fizika szakos tanár volt, aki a gimnázium első tanulói között tett érettségit 1900-ban, ő volt egyúttal az első tanárként visszatért volt iskolatárs is. Jelentéséből a következőket tudjuk meg: a szövetségbe „a végzettek csaknem kivétel nélkül belépnek, a jelenlegiek és a hozzátartozóik érdeklőik támogatják.” A tagok szolidaritás erősítésén túl emberbaráti szociális feladatokat is vállalnak.
Az 1908/09. tanév jelentésében tisztikar és választmány is szerepel, amelynek elnöke Pályi Sándor volt igazgató. A Szövetség tagjai lehettek tiszteletbeliek, rendesek, alapítok, pártolók, rendkívüliek; alapítvánnyal (20-100 koronáig) ill. járulékkal növelték a egyesület tőkéjét. A tanév során egy teaestélyt és öt vetítéssel kapcsolat tudományos előadást rendeztek, amelyeknek bevételét tanulmányi segélyre, és ösztöndíjra fordították. Az évet közgyűlés zárta, amelyen a nőképzésről hangozott el előadás. Ezt hangulatos találkozó követte a Hűvösvölgyben.
Az 1915/16 évi Értesítőben olvashatjuk Gombócz Miklós igazgatóról szóló szép megemlékezésben, az iskola szellemével kapcsolatban: „… tanár és tanítvány ha megválik is az iskolától, lelke szerint mindig hozzátartozónak érzi magát. Ez az érzés alkotta meg a Volt Iskolatársak Szövetségét… Ez az érzés készteti minden volt tanárunkat s igazgatónkat, hogy köztük s tantestületünk közt a régi kapcsolatot fenntartsák, erősítsék.” Így járt vissza Gyulai Pál, Beöthy Zsolt, Pályi Sándor és egy századon át sok-sok tanár és tanítvány.
Az 1925/26. évi Értesítő jelentéséből tudjuk meg, hogy a háborús évek okozta rendkívüli viszonyok nagyon megnehezítették a Szövetség működését. Nem szűnt meg, de működése szünetelt.
Az 1925. február 22-dikére összehívott közgyűlés nyitotta meg az új korszakot, a tanév szövetségi életének legkimagaslóbb eseménye az 1925. június 5-én a Hűvösvölgyben tartott társas összejövetele, amely megünnepelte az első magyar leánygimnázium első érettségi vizsgálatának 25. évfordulóját. A megjelentek száma meghaladta a százat, és képviselve volt mind a 25 évfolyam, valamint az első és későbbi tanári kari.
„Az utóbbi években mind erőteljesebb működést fejt ki a szövetség.” – írja az 1928/29. tanév jelentése. Az évnek kiemelkedő eseménye volt a 1925-től hagyománnyá vált képzőművészeti és iparművészeti kiállítás, amelyet Petrányi Győzőné Preszler Ilona rajztanár (1901-ben érettségizett volt diák) rendezett volt iskolatársak értékes munkáiból. Hagyományossá vált a június hűvösvölgyi találkozó is a Balázs vendéglőben, amely régi és újabb évfolyamok között erősítette a személyes kapcsolatokat, az összetartozás érzését. Ebből adódhatott, hogy a harmincas években szövetség egyik műsoros estjén, a művészi pályán már működő és arra készülő növendékek együtt szerepeltek.
Amikor Wolkenberg Ilona (Geszti Lajosné) 1935-ben az elnökségről lemondott, munkáját így méltatták: „Mint a Volt Iskolatársak elnöke buzgalommal gondoskodott arról, hogy a Veres Pálné Leánygimnáziumból kikerülő növendékek bármikor és bármit az iskolába hazamenjenek és ott megfelelő tanácsot, útbaigazítást, támogatást nyerjenek.”
A szövetség új elnöke 1935-től a szövetség megszűnéséig Bartoniek Paula volt, aki az iskola legelső gimnáziumi osztályában kezdte el tanulmányait 1896-ban, majd tanárként tért vissza 1916-ban és igazgatóhelyettes volt a húszas évektől az ötvenes évekig, egy személyben képviselve a folytonosságot. A volt iskolatársakkal a legrégebbiktől a legújabbakig személyes, közvetlen emberi kapcsolatban állott; ismerte családi körülményeiket, problémáikat, mindenre emlékezett, mindenki fontos volt számára. Ez a meleg családias légkör jellemezte a rendszeres havi hétfői tea melletti találkozókat is. Ezek igen népesek voltak, megtöltötték a régi ebédlőt. Egyes osztályok olykor csaknem teljes számban megjelentek volt tanáraikkal együtt. Ezek délutánok nekem is kedves élményt jelentettek fiatal tanár koromban.
Az összetartozásnak szimbolikus emléke is van: a „Volt Iskolatársnak névsora” 1899/900-tól 1948/49-ig, amelyet Bartonik Paula – Paula néni – gondozott. Az osztálynévsorokba utólag bevezette a címváltozásokat, asszonyneveket, foglalkozásokat, 1944-től az érettségizettek névsorát is maga írta. (Érdemes lenne folytatni…) Az ő élete példája lehet annak, hogy hidalhat át és köthet össze több mint fél századot egy iskola életében az emlékezet és a hűség.
Korompay Bertalanné
ny. tanár, volt iskolatárs
