Élménybeszámoló az idősek látogatásáról

„Nem csak a húszéveseké a világ …”

            „2013. május 24-én péntek délután a Vázsonyi Vilmos Idősek Otthonából tizenöten látogattak  el a gimnáziumunkba. A készülődés fogadásukra már hetekkel előbb elkezdődött, hiszen egy jól megszervezett programot szerettünk volna készíteni vendégeinknek. Játékokban, történetekben, süteményekben gondolkodtunk.

Amikor megérkeztek az idősek, először távolságtartás volt köztünk, nem igazán tudtuk, hogy mit csináljunk, zavarban voltunk. De nagyon hamar belelendültünk, és elkezdtük sütivel és üdítőkkel kínálni vendégeinket, és így mindjárt könnyebb volt elkezdeni a beszélgetést is.
Kettes-hármas csoportokban beszélgettünk egy-egy idős emberrel, így mi sem éreztük feszélyezve magunkat, az idősek pedig rengeteg energiát kaptak tőlünk.

Első programunk az iskola bemutatása volt, s mint kiderült, látogatóink közt volt egy olyan néni, akinek idejárt a gyereke. Ezután az aulában található Biblia-projektek történetét, a saját alkotásaink elkészítési módját osztottuk meg vendégeinkkel. Majd a suli könyvtárába, és annak hosszú történelmébe nyerhettek bepillantást.

A könyvtár bemutatása után játszani kezdtünk, méghozzá a tipikus, filmekben is szereplő Bingó nevű játékot. Nem nagyon ismerték, így hát ismertettük a szabályokat, utána pedig 4 csoportra osztva játszani kezdtünk. Aki nyert, Veres Pálné Gimis tollat kapott ajándékba. Ezt kötetlen beszélgetéssel folytattuk, illetve akinek volt kedve, az játszhatott még akasztófát is.

Azt kell mondanom, sokat tanulhattunk az idősektől. A legtöbb néni nagyon kedves volt, és hamar bepillantást engedett nekünk az életébe, sokan a gyerekeikhez és unokáikhoz hasonlítottak minket kedvesen. Voltak természetbarátok, operát kedvelők, de még pszichológiával foglalkozók is. A passzívabb, kevésbé beszédes idősekkel volt nehezebb a kapcsolatteremtés, de alapvetően ők is kedvesek voltak.

 Közel 2 óra elteltével, az időseket sok sütivel megtömve, sajnos a búcsúzás pillanata következett, de előtte készítettünk velük közös fotókat. Az idősek nagyon aranyosak voltak, sokan megöleltek minket, megköszönték a délutánt, és azt mondták, hogy nagyon rég érezték már magukat ilyen jól, és hogy maradjunk ilyen kedvesek, aranyosak mindig. Mi pedig lelkileg feltöltődve kívántunk nekik minden jót, és sokan közülünk abban a reményben búcsúztak el, hogy találkoznak még azzal a nénivel vagy bácsival, akit a legjobban megkedveltek a rövid idő alatt.

Igaz, hogy közösségi szolgálati munka volt, de senki nem érezte munkának. Szórakoztunk, méghozzá nagyon jól. A szívünket megmelengette a sok kedvesség, amit az idősektől kaptunk. Nagyon jó volt nekik segíteni, látni az arcukon a mosolyt, hogy jó, hogy van, akivel kicsit beszélgethetnek, akinek mesélhetnek, akivel szórakozhatnak.”

Babják Réka 9.c

Nehezen indult a program és a beszélgetés, de aztán ... „Amikor beszélgettem egy-két idős hölggyel, csupa csillogást és szeretetet láttam a szemükben, amikor arról meséltek, hogy hol dolgoztak régen hány gyermekük van, és hogy hogy hívják az unokáikat. Miközben hallgattam például Marika nénit, (egy aranyos idős hölgyet, aki szereti a természetet, és minden érdekli, ami körülötte történik, hogy legyen mire emlékeznie) arra gondoltam, hogy én is ilyen pozitívan és szeretettel tele szeretnék megöregedni.

Mindenkinek nagyon ajánlom, hogy legalább egy-két órát töltsön el idősek társaságában, mert mindenképpen sok új tapasztalatot tud szerezni, ami talán segít megérteni eddig érthetetlen és ismeretlen dolgokat.”

Varga Zsanett 9.c

A programról készült képeket a Galériában nézhetitek meg.